A kikötőben, éttermek teraszai között bújik meg a Városkapu, ami eredetileg levezetett egészen a tengerig, ám később a kikötő egy részét feltöltötték, így ma egy picit beljebb található.

A Szent Quirinus bazilika a katedrális mellett áll; a két templom boltíves átjáró köti össze. A boltív alatt áthaladva a barokk jellegű püspöki palotához jutunk, ahol borús (vagy éppen tikkasztó) idő esetén 16-17. századi olasz festők képeit tekinthetjük meg.

Az óváros szűk utcáit egész nap nézelődő turisták, fagylaltozó diáklányok és bevásárlásból érkező helyiek töltik meg. Strandolni a város szélén, a Drâica strandon és környékén érdemes.

A középkorban a város a Vegliai és Frangepán grófok székhelye, püspöki központ. Az óvárosba a városkapun át vezet az út, amely bástyája falán római sírkőmaradványt és a Frangepánok címerét őrzi. A bástya városfalban folytatódik, melynek szélén eldugott, keskeny lépcsősor vezet le a sziklák között a tengerhez.

A 12. században épült katedrális tornyának tetején angyal trombitálja az utolsó ítéletet, ám ha szerencsés pillanatban térünk be, belehallgathatunk a kántor magányos, délelőtti orgonakoncertjébe. A katedrális érdekessége, hogy míg az egyik oldalán 9, a másikon csupán 8 oszlopa van.

Innen már nincs messze a négyszögletes, kerek tornyos Frangepán-vár. A tornyok között van a vár vízgyűjtő ciszternája és két kútja. Az erődítmény udvarán nyáron színházi és operaelőadásokat tartanak esténként.Villámgyors pici halrajok, hullámok csendes moraja, kabócaciripelés, hajnali halászbárkák a távolban, érett füge illata, harmónia, csend, nyugalom nappal - este simogató szellő, tenger gyümölcsei, egy pohár fehérbor, a szárazföld fényei, nyüzsgő móló, zene és a tenger hatalmas, védő ölelése a sziget körül.